Igen, megtettem. Sikerült. Képes voltam rá. Végre megsütöttem a macská... akarom mondani a szezámmagos csirkét. Az eredmény? Felemás.
Nem, ezt nem én csináltam, de el lehet hinni, hogy pont ugyanígy nézett ki végül. (Képet is készítettem róla, de valamiért kékfog király nem hajlandó átszállítani a festményt a mágikus tutaján, így marad az eredeti recepthez készült kép.) A készítés során néhány elég fontos tényező figyelmen kívül maradt.
- Sok idő végigtrappolni az Allee-ban az Interspar-t, főleg akkor, ha tudod is, hogy mit keresel. Vagyis "étkezési keményítő"-t.
- A csirkemell kiválasztása gondos mérlegelést kíván, ha nem akarod, hogy utána indokolatlan mennyiségű nyers hús romoljon meg a hűtőben.
- ?
- Sokkal több mocsokkal jár a főzés, mint amire számítunk. És ekkor még nem vettük figyelembe, hogy utána nem árt mosogatni.
- A méz ragad.
- Köret sem árt hozzá, mert ugyebár iszonyú tömény az étel.
- És ami a legfontosabb, főzés közben el lehet telni. Főleg a kóstolgatással. Az első darabot sikerült nyersen kipróbálni.
Ezeket a szempontokat figyelembe véve és nagy ívben visszakézből arcon köpve értem én be az említett multifunkcionális üzletközpontba. Kis keresgélés után meglett a húsos pult. Ott többféle lehetőség is várt, sőt, megfontoltam, hogy lehet pulykamellel még jobb lenne az étel.
Végül a nagy kiszereléses csirkemellfilé mellett döntöttem, mondván ez óccóbb. (Tényleg óccóbb volt arányaiban, mint a kisebb adag, amely csak 20 dkg-val volt kevesebb.)
Sok lett. Nagyon sok. Az indokolatlan mennyiségű romlott húst egy egyszerű húzással küszöböltem ki, megsütöttem az egészet.
Kb. 1,5 óra alatt meg is lettem a sütkérezéssel, a lakásban a látási viszonyok, mint mindig mikor sütkérezem, jelentős mértékben rosszabbodtak.
Az étel egyébként jó lett. Csak már élvezni nem tudtam. Tömény, édes, olajos, ez nem egytálétel. Talán a köret (rizs) javíthatott volna rajta, de ezt sikerült elrontani. Pedig az a fajta, amelyiket zacskóstul kell a vízbe rakni, és kész. Pépes, puha, ázott lett.
Ezért nem szeretek főzni. Az egyetlen aki nem élvezheti a munkája gyümölcsét, az a szakács. Hiába csinál jót, vagy legalábbis ehetőt, neki az akkor sem lesz olyan jó. És még minimum három napi adag van belőle. hurrá.
Nem a legjobb receptajánló, pedig az tényleg egyszerű és ötletes. Ezért most nem is teszem közzé. Amennyiben igény van rá, ezt kommentben lehet megtenni, de amíg nincs igazi sikerélményem, addig nem.
Uff. Éljenek a macskák!
